asadMuhammad Asad 1990-ben, Leopold Weiss néven született az akkor még Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő Lwów-ben (mai nevén Lviv).

Asad életútja mozgalmas, tele sok utazással és élménnyel, melyek saját és mások életét is meghatározták.

Asad tradícionális zsidó családba született, felmenői között több rabbi is volt. A héber és örmény nyelveket még gyerekkorában elsajátította. Az Ótestamentumot és a Tórát is tanulmányozta.

Asad családja később Bécsbe költözött. Asad főiskolai tanulmányokba kezdett,  filozófiát és történelmet tanult. Ám tanulmányait befejezetlenül hagyta és Berlinben kezdett újságírásba. 1922-ben kezdődött közel-keleti utazása. Nagybátyját látogatta az akkor britek uralta Palesztinában, Jeruzsálemben. Ám Asad megszerette az arabok társaságát és Jeruzsálemben maradt, ahol külföldi tudósítóként dolgozott a neves német Frankfurter Zeitung-nak - ekkor csupán 22 éves volt. Munkája során belelátott a palesztinok mindennapjaiba és megértette a palesztin arabok rettegését a cionista tervektől.

Utazása itt nem ért véget. Egyiptomot, Transjordániát, Szíriát, Irakot, Iránt, Afganisztánt, a Szovjetuniót és Szaúd-Arábiát is beutazta. Közel-keleti utazásai során kezdődött az addig agnosztikus Asad az egyIstenhit felé fordulása. Ám az Iszlámot vallásának csak 1926-ban, Berlinben fogadta el. Az Iszlámot nem hagyományos értelemben vett vallásnak, hanem mindenkorra érvényes életformának tartotta. A felismeréséről így ír:

“Egy nap - 1926 szeptemberében volt - Elza és én a berlini metrón utaztunk. Első osztályon utaztunk. A pillantásom rátévedt egy velem szemben lévő, jól öltözött férfira, láthatóan egy sikeres üzletember lehetett…. Röviden arra gondoltam akkor, hogy ez a férfi mennyire jól beleillett annak a jólétnek a képébe, ami akkor Közép-Európát jellemezte: …A legtöbb ember jól-öltözött és jól-táplált volt, és a férfi velem szemben sem volt kivétel. De amikor az arcára néztem, nem egy boldog arcot láttam. Aggodalmasnak tűnt: és nem csupán aggódó, hanem tartósan boldogtalannak tűnt, ahogy a szemei üresen néztek előre és a szája sarkában a fájdalom rajzolódott ki - de nem testi fájdalom. Mivel nem akartam udvariatlannak tűnni, ezért elfordítottam a tekintetemet és a mellette levő, némileg elegáns nőre néztem. Neki is furán boldogtalan kifejezés ült az arcán, mintha valami fájdalmat okozott volna neki…. És akkor elkezdtem körülnézni, más arcokra a kocsiban - arcokra, amik kivétel nélkül jól-öltözött, jól-táplált embereké voltak:  és szinte minegyik kifejezett némi rejtett szenvedést, annyira rejtetten, hogy úgy tűnt, a tulajdonosa sem tud róla.

“…A kifejezés annyira erős volt, hogy megemlítettem Elzának; és ő is elkezdett körbenézni …. Majd döbbenten hozzámfordult és azt mondta: ‘Igazad van. Mind úgy néznek ki, mintha a pokol büntetéseitől szenvednének…. Vajon tudják, mi folyik saját magukban?’

“Tudtam, hogy nem - hiszen akkor nem pazarolnák az életüket tovább, ahogy eddig tették, hit nélkül, csupán azzal a céllal, hogy növeljék a saját ‘életnívójukat,’ anélkül, hogy remélnének bármi mást, mint anyagi javak, kényelem, több gép, és talán több hatalom….

“Amikor hazaértünk, véletlenül az asztalomra pillantottam, amin a Korán egy másolata hevert, kinyitva, amit korábban kezdtem olvasni. Automatikusan, felemeltem a könyvet, hogy elrakjam, de amikor be akartam zárni, a tekintetem a nyitott lapra tévedt és azt olvastam:

Eltereli a figyelmeteket a gyarapodás,
amíg meg nem látogatjátok a temetőket (vagyis halálotokig).
De nem! Meg fogjátok tudni.
Még egyszer: nem! Meg fogjátok tudni!
Nem! Bárcsak biztos tudással tudnátok!
Bizony meglátjátok majd a Pokol Tüzét!
Még egyszer: bizony meglátjátok majd azt, valós látással,
majd pedig azon a napon bizony kérdőre lesztek vonva a kegyről.” (Korán, 102. szúra)

“Egy pillanatra nem tudtam szóhoz jutni. Azt hiszem a könyv megremegett a kezemben. Majd odaadtam Elzának. ‘Olvasd el. Nem ez a válasz arra, amit a metrón láttunk?’

“Olyan meghatározó válasz volt ez, hogy minden kétségem hirtelen elmúlt. Tudom mostmár, minden kétség nélkül, hogy Isten-től jövő könyvet tartottam a kezemben: bár az emberek előtt érkezett, 13 évszázaddal ezelőtt, egyértelműen előrelátott valamit, ami csak ebben a bonyolult, gépies, kísértetekkel teli korunkban valósulhatott meg.”

Asad Mekkába való utazása tovább mélyítette hitét, ahol a Szaúd-Arábiát megalapító Faiszál herceget egy véletlen találkozás során megismerte. Ezt követően szinte napi rendszerességel találkozott a herceggel. Asad 6 évet töltött Mekkában és Medinában.

1932-ben attól a vágytól hajtva, hogy megismerjen más keleti muszlim közösségeket, Indiába utazott. Itt találkozott a költő és filozófus Muhammad Iqbal-lal. (Iqbal volt az Indián belüli külön muszlim állam indítványozója. Később ebből a muszlim államból alakult meg a mai Pakisztán. Iqbal ötletét azóta is sokan bírálják. Vannak, akik magát az alapötletet, vannak akik a kivitelezést, illetve a későbbi vezetők döntéseit.)

Asad-ot 1945-ben, a II. világháboró kitörését követően a britek Indiában bebörtönözték.

Pakisztán 1947-beli megalapítását követően Asad elhagyta Indiát és a Pakisztáni Külügyminisztárium Közel-keleti részlegén dolgozott, ahol elsősorban azon munkálkodott, hogy erősítse Pakisztán kapcsolatait más muszlim országokkal. Később az Egyesült Nemzetek pakisztáni követévé nevezték ki, ahol 1952-ben felmondott, hogy megírhassa saját biográfiáját. Időközben szüleit a Holokauszt eseményei során kivégezték.

Asad New York-ba költözött, majd 1955-ben Spanyolországba menekült, ahol egészen haláláig élt. 80 évesen, 17 év munka után befejezte ‘Az út Mekkába’ című biográfiáját. 1992-ben, Granadában temették el.

Asad életéről -saját biográfiáján kívűl- egy másik könyv is megjelent. A német író, Gunther Windhager ‘Leopold Weiss alias Muhammad Asad, Galíciából Arábiába 1900-1927′ címen írt róla könyvet.

roadtomeccaAsad ‘Az út Mekkába’ című saját bibliográfiájában utazásairól, az Iszlámra való konvertálásáról, illetve a cionista mozgalomról alkotott véléményéről is ír. Ebből a könyvből nemrég dokumentumfilm is készült, amely több filmfesztivál díját is megnyerte.

Asad angol nyelvű Korán fordítását sokan az egyik legjobb fordításnak tartják, ám kritikát kapott annak mutalizi jellemvonásai miatt. A Szahih Bukhari hadiszgyűjteményhez magyarázó szöveget és fordítást is írt. Az Iszlám kereszteződésben című könyvében arról a nézőpontjáról ír, miszerint az Iszlámnak két válaszútja van: megtartani saját értékeit és azokat követni; vagy a nyugati morálokat elfogadni, ám az az Iszlám értékeinek és értékeinek való feladását, elhagyását jelenti.

Másik könyvében, ‘A mi törvényeink’-ben az Iszlám jogi törvényekről ír.

talalasadAsad fia, Talal Asad New York-ban élő antropológus.

2007-ben Bécsben Muhammad Asad után teret neveztek el, ezzel is hangsúlyozva Bécs sokszínűségét.





http://iszlam.blog.com/2010/03/02/muhammad-asad/
 

 

Szerző: MINARET ISKOLA  2010.03.24. 09:52 Szólj hozzá!

Címkék: india út mekka medina muhammad asad mekkába sponyolország

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.