1. TUDATOSSÁG ÉS ISTENSZOLGÁLAT
 
Az ember, az emberiség és a természet harmonikus működését tönkretevő modern őrülettel szemben, egy új, hit-központú élet felépítése kötelező. E kötelezettség teljesítése nem csak Mohamed Próféta követőinek megmenekülése, hanem az egész emberiség, sőt a természet és az öko-rendszer megmenekülésének szempontjából is elkerülhetetlen.
Egy ember-arcú új élet felépítéséhez egy új közösség (társadalom) felépítése szükséges. Ennek az új közösségnek lesz a feladata, hogy megvalósítsaom a földön az egységes Isten-központú rendszert (tauhid) és az igazságot (‘adále). Az ilyen színvonalú közösség legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képes a rajta kívül álló közösségek számára anyai gondoskodást és védelmet nyújtani. Az ilyen közösséget a Korán “umma” -nak nevezi. “Umma”, vagyis szó szerint: “anyai-közösség”. Egy olyan közösség, amely olyan szeretettel fordul az emberiség felé, mint egy édesanya, amely gyengédséggel és könyörülettel öleli meg, és a boldogság felé hívja, amely olyan, mint egy “boldogság-vízhordója“, aki víz helyett lelki békét hord szívről szívre, s amely megmutatja a szabadság és az igazság valódi kapuját. Egy olyan közösség, amely megszünteti az emberek egymás feletti uralmát, s ehelyett a Teremtő Isten szolgálatára hív, amely az emberiség örök értékei tárházának: az iszlámnak, és a teremtmények méltóság-ranglistáján az első helyen szereplő embernek a kezét egymásba teszi…
Egy új társadalom felépítéséhez egy új ember felépítése szükséges. Az új ember: egy Allahhal, önmagával, a társadalommal és az anyagi világgal szembeni felelőssége tudatára ébredt, önmagával megbékélt, sőt önmagával és Urával jó ismeretségben lévő ember. Aki nem csak biológiailag az emberi faj tagja, hanem erényben, erkölcsben is elérte az “emberség” szintjét, aki a saját boldogságát az egész emberiség családjának boldogságában látja, aki nem idegenedett el önmagától, s ezért a világot átfogó Igazságtól sem idegenedett el, ember, aki olyan szilárdan áll a Valóság talapzatán, hogy képes a saját igazi arcába tekinteni a szív tükrében.
Olyan ember, aki nem elégszik meg a tudással, hanem a megismerés szintjére jutott, aki nem elégszik meg a “megérzéssel”, hanem a tudatosság szintjére jutott, aki nem elégszik meg a nézéssel, hanem lát is, aki nem éri be a hallással, hanem fel is fogja, amit hall, aki nem elégszik meg egy elvont hittel, hanem életté változtatja a hitét, aki nem elégszik meg azzal, hogy bűnbánatot tart, hanem az elvesztett mennyországa keresésére indul -mint Ádám, aki nem elégszik meg azzal, hogy távol marad a társítástól, hanem szét is töri a bálványokat -mint Ábrahám, aki nem elégszik meg azzal, hogy nem enged a sátán csábításának, hanem meg is kövezi azt, aki nem elégszik meg azzal, hogy a testét áldozza az Istennek, hanem szívét-lelkét, az egész személyiségét Neki szenteli -mint Iszmáíl.
Olyan ember, aki a szabadságát és a biztonságát a hit által vette garanciális védelem alá, aki megfizette az árát annak, hogy önmagára találjon, aki a méltóságát és a tisztességét a létfontosságú értékei közé számítja, aki felnőtt, megérett.
Egy új ember felépítése egy új tudat felépítésével lehetséges.
Egy olyan tudat, amely a modern egyén fejre állt érték-ítéletét visszafordítja a természetének megfelelő állapotába.
Egy olyan tudat, amely önmaga tudatában van, és másoknak is rögtön szembetűnik.
Egy olyan tudat, amely kivezeti a tulajdonosát a “nyáj”-ból, és személyiséggé formálja.
Miért van szükség egy új tudat felépítésére?
Mert az istenszolgálati formákat -amelyek mindegyike egy-egy egyéni és társadalmi betegségünk gyógyszere, a problémáink megoldása- csak egy új tudat segítségével nyerhetjük vissza.
Képzeljük csak el: a teve is elmegy Mekkába, a tevén ülő ember is. Ha valaki beteg, idős, vagy más mentsége van, az egész zarándoklatot, még a Kába körbejárását is végezheti teveháton. A mai feltételek mellett gondolhattok autóra vagy tolószékre is, nem ez a lényeg. De a teve vagy a tolószék nem lesz zarándok, csak az ember lehet zarándok. A kettő közötti különbség a tudatosság. A teve nincs tudatában annak, hogy miért ment oda, az ember tudatában van.
Ezért a tudat az a varázsszer, ami egy mozgássort istenszolgálattá tehet.
Az istenszolgálatok „visszanyeréséről” beszéltem. Bizony, mert elvesztettük az istenszolgálatokat. Ahogy a Prófétánk már akkor csodálatos módon hírül adta, hogy „el fogják veszíteni az imát”[1] elveszítettük az imát. Elveszítettük a böjtöt. Elveszítettük a zekátot (kötelező adomány). Elveszítettük a zarándoklatot. Elveszítettük az ünnepet. Elveszítettük az áldozatot. Imádkoztunk, böjtöltünk, de a lelkét elveszítettük. Ahogy a Prófétánk megmondta: „csak a fáradtság és az éhség maradt nekünk”. Pedig az istenszolgálatok mindegyike számos egyéni és társadalmi problémára gyógymódot nyújt. Például a Korán szerint „az ima távol tartja az embereket az erkölcstelenségtől és a rossz cselekedetektől” (29:45). A böjt „felébreszti az emberben az Isten iránti felelősségtudatot” (2:183). A zekát (a kötelező adomány) „megtisztítja az embert és a társadalmat” (ez a nevében -tezekke- van benne). A zarándoklat „megtanítja az embernek a kijám-ot: a feltámadást, a felkelést, a lázadást, az ellenállást” (5:97). Mindezek a bűn, az igazságtalanság, az anarchia, az agresszió, az elnyomás, a zsarnokság, a megaláztatás, a tehetetlenség, a lustaság, a tudatlanság, a boldogtalanság, a kilátástalanság/reménytelenség, és sok más gond orvossága kellene, hogy legyen.
Minden egyes elveszített istenszolgálat még messzebb löki tőlünk a boldogságot, és még közelebb visz minket a katasztrófához. Az istenszolgálatokat, amelyeket megfosztottunk a lélektől és a tudattól, úgy vonszoljuk a hátunkon, mint Káin az áldozatát, és úgy viselkedünk velük, mint egy mielőbb eltemetendő halottal. Pedig minden istenszolgálatnak egy, minket az örök boldogság felé röpítő táltosnak kellene lennie, nem? A lélektől megfosztott istenszolgálatok bizony nem a Mennyországba, hanem az utánuk tátongó betemethetetlen szakadék széle felé röpítenek.
Minden istenszolgálatot egy Allahnak küldött levélhez hasonlíthatunk.
A tudatosság és lélek nélkül végzett istenszolgálatok olyanok, mint egy üres levél. A boríték megvan. Szép cikornyás, csillogós. De nincs benne semmi. Pedig a boríték a benne hordott üzenettől nyerné az értékét. Az olyan boríték, amelyben nincs levél, nem egyszerűen csak „üres”, hanem néhány esetben sértést is közvetít a címzett felé. Vagyis, ha egy üresen elküldött boríték hordoz bármilyen üzenetet, akkor ez biztos, hogy egy negatív, a címzettet megszégyenítő üzenet.
Bizony, a tudatosságot nélkülöző istenszolgálat hasonlít az üresen elküldött borítékhoz. Végül az üzenet nem jutott el a címzetthez. Az eredmény, amit az istenszolgálattól vártunk, nem született meg. Mindezek következményeként elvesztek az istenszolgálatok.
Az imát újra vissza kell nyernünk.
A böjtöt és a zekátot újra vissza kell nyernünk.
Különösképp pedig a zarándoklatot újra vissza kell nyernünk.
Meg kell szagolnunk, meg kell ízlelnünk, éreznünk, hallanunk, felöltenünk, meg kell élnünk. Akkor talán megérthetjük a Próféta következő szavait:
„Három dolog szerettetett meg velem a világotokból: az első a szemem fénye: az ima…”[2]  
Az istenszolgálatok között a zarándoklat rangja olyan, mint a próféták között Mohamed Próféta, vagy az Égi Üzenetek között a Korán rangja. Ahogy Mohamed Próféta minden más próféta kiválóságát személyében egyesítette, és ahogy a Korán minden korábbi kinyilatkoztatás lényegét magában foglalja, úgy a zarándoklat az összes többi istenszolgálat lényegét magában egyesítő „összefoglaló” rituálé.
A zarándoklat -az imához hasonlóan- a meghatározott időben és meghatározott helyen végzendő mozzanatai révén az idő- és a tér –tudatára ébreszt.
A zarándoklat az imához és a böjthöz hasonlóan fizikai, a zekáthoz hasonlóan anyagi, a pénteki imához és a dzsihádhoz hasonlóan társadalmi és politikai istenszolgálat. Az egyetlen istenszolgálat, amely ezt a három dimenziót ilyen hangsúlyosan egyesíti magában. Ezért van az, hogy a Próféta olyan örömhírt mondott a zarándoklattal kapcsolatban, amelyet semmilyen más istenszolgálatról nem hirdetett. Egy kikötéssel, hogy Isten által elfogadott (makbúl, mebrúr) legyen. Azt mondta a Próféta: „Az Allah által elfogadott zarándoklat jutalma kétség kívül a Mennyország.”[3]
Ahogy ebből is kitűnik, van elfogadott, és el nem fogadott zarándoklat. Az el nem fogadott zarándoklat nem más, mint egy viszontagságos turisztikai utazás. Az elfogadott zarándoklat pedig egy olyan varázsszer, amely az összes többi istenszolgálatot életre kelti.
Garantálom mindenkinek, hogy aki a zarándoklatát életre keltette, annak az imája, a böjtje, a zekátja, a dzsihádja, a hívása, a széles-látóköre (ferásze), a tisztán-látása (baszíra), a tiszta természete és az egész személyisége új életre kel. E felfogás szerint a zarándoklat egy egységes „ba’szu ba’de’l-mevt” (halál utáni újjáéledés) akció. Az összes istenszolgálat újjáélesztésére és visszanyerésére a legrövidebb és legbiztosabb út a zarándoklat életre keltése. A zarándoklatát életre keltő egyén életre kelti a személyiségét. A zarándoklatát életre keltő közösség pedig visszanyeri elvesztett méltóságát és identitását.
A zarándoklat egy univerzális újjáéledés-örömhír. A zarándok olyan ember, aki megújította az Allahhal kötött szerződését. Mekka mindazok közös központja, akik Ábrahámhoz tartozónak vallják magukat. Mindaz, aki Ábrahámhoz tartozónak vallja magát, az Ő hitbeli leszármazottai közül való. Ábrahám és Iszmáíl (Izmael) fohásza ahogy a VII. század tudattalanságában megmutatta a hatását, ha újjáéled a zarándoklat, a XXI. század tudattalanságában is éreztetni fogja a hatását:
„(Emlékezz, hogy) Amikor Ábrahám és Iszmáíl a Kába alapjait magasították, így fohászkodtak: ’Urunk! Fogadd el (ezt) tőlünk! Csak Te vagy, aki minden (fohász)t hallasz, és mindent tudsz (azt is, ami a szívekben van)! Urunk! Tegyél minket olyanokká, akik alávetik magukat Neked! És az utódaink közül is (mindig hozz létre) egy magát Neked alávető közösséget! Mutasd meg nekünk, hogyan szolgáljunk Téged, és bocsáss meg nekünk! Nincs kétség, hogy Te Megbocsátó és Könyörületes vagy!’” (2:127-128)
 


[1] Ahmed b. Hanbel, 3/28.
[2] Ahmed b. Hanbel, 3/128, 12315számú hadísz; Neszáí, 5911.
[3] Buhárí, 1683. sz. Ugyanaz: Muszlim, Ebú Davúd, Tirmizí és mások gyűjteményében is szerepel

                        Részlet a MINARET ISKOLA kiadó hamarosan megjelenő, A ZARÁNDOKLAT LEVELE c.könyvéből.
                     

Szerző: MINARET ISKOLA  2010.10.13. 21:55 Szólj hozzá!

Címkék: iszlám elmélkedés tudatosság zarándoklat minaretiskola mustafaislamoglu abmustafaislamoglu muszlimintelligencia haddzs újjáépülés istenszolgálat

Szayyid Abu-l-A'lá Mawdudi
AZ ISZLÁM ALAPELVEI
(Világnézet és élet az iszlámban)

Az 1977-es német nyelvű kiadás alapján
fordította: Fodor Ná'má
I.I.F.S.O. Diákszervezetek Nemzetközi Iszlám Szövetsége
Forrás: www.iszlam.cjb.net
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

 

TARTALOM

      Előszó

      ISZLÁM - A VILÁGEGYETEM TÖRVÉNYE

      1. Mit jelent az iszlám?
      2. Hogyan jut kifejezésre a hitetlenség (kufr)?

      3. Hogyan ajakítja át az iszlám az embereket?

      A HIT HATÁSA ÉS ÉRTELME

      1. Hit és engedelmesség
      2. Hit: mit is jelent ez?

      3. Hogyan szerezhetünk tudást Istenről?

      4. Az ismeretlenbe vetett hit

      A PRÓFÉTASÁG

      1. A prófétaság lényege és szükségessége
      2. A prófétaság története

      3. Mohamed prófétasága

      a. Mohamed prófétasága: érthető igazolás

      b. Arábia - a legmélyebb sötétségbe merülve

      c. A megmentő megszületik

      d. Gyémánt a kövek között

      e. Kezdődik a forradalom

      f. Miért ez a sok gyűlölség?

      g. Miért változik meg egy ember negyvenévesen?

      h. Mohamed mindent átfogó küldetése

      i. Mohamed hozzájárulása az emberi eszmekincshez

      k. A végső bizonyíték

      4. A prófétaság végleges lezárása

      A HITTÉTELEK

      1. Tauhid: Hit Isten egységében
      a. A kalima jelentése

      b. A tauhid hatásai az ember életére

      2. Hit Isten angyalaiban

      3. Hit Isten könyveiben.

      4. Hit Isten prófétáiban

      5. A halál utáni életbe vetett hit

      a. A halál utáni életbe vetett hit szükségessége

      b. A halál utáni élet - ésszerű igazságszolgáltatás

      IMA ÉS ISTENTISZTELET

      1. Az ibáda, azaz istentisztelet értelme
      a. Az ima

      b. A böjt

      c. Zakát

      d. A hadzs, azaz zarándoklat

      e. Az iszlám védelmezése

      f. Dzsihád

      DÍN ÉS SARI'Á

      a. A dín és Sari'á közötti különbség
      b. A Sari'á forrásai

      c. Fiqh

      d. Taszawuf

      A SARI'Á ALAPELVEI

      1. A Sari'á: annak lényege és célja
      2. A Sari'á: jogok és kötelességek gyűjteménye

      a. Az isteni jogok

      b. Az ember saját maga feletti jogai

      c. A többiek jogai

      d. Az összes teremtmény jogai

      Személy és tárgymutató

       

      A KÖNYÖRÜLETES ÉS IRGALMAS ISTEN NEVÉBEN” 


      A német nyelvű kiadás előszava

      Ha ma a német könyvpiacon  az iszlámról szóló kiadványokat keresünk, szinte kivétel nélkül orientalisták tollából való műveket találunk. Ezek a tudósok egész életükben az iszlám tanulmányozásával foglalkoztak, s a kulturális és történelmi összefüggéseket talán kiváló módon interpretálják, eközben azonban az ő nyugati-tudományos, s így egyben többnyire materializmuson alapuló léptéküket is hozzákapcsolják. Igazi vallásos átélésre azonban - néhány kivételtől eltekintve - nem képesek.
       A vallás azonban olyan jelenség, amelyről a filozófiai materializmus segítségvel nem lehet igazsághűen és kimeritően írni, mivel az nem, vagy nem csak az anyaggal foglalkozik. Ha egy vallást a maga egészében akarunk megmagyarázni, akkor magunknak is át kell élnünk azt, hogy személyes hozzátartozásunkból és hitünkből kiindulva annak lényegét továbbadhassuk. Természetesen "tudományosan", bonckéssel is ízeire lehet szedni egy vallást, mégis, ha hiányzik a személyes elkötelezettség, a műnek nem lesz nagy hatása.

       Napjainkban, amikor hajlamosak vagyunk minden nem materiális értékben kételkedni, azt kigúnyolni vagy legjobb esetben személytelenül kezelni, ebben a könyvben egy olyan emberrel találkozunk, aki érezhetően aszerint is él, amit tanít. Az azonban, amit tanít egyszerű, logikus és meggyőző.

       Az iszlám "ISTEN AKARATÁBAN VALÓ MEGNYUGVÁS ÉS ÖNMAGUNK ÁTADÁSA ISTENNEK". Nem a megszokott nyugati értelemben vett vallás, hanem az élet minden területét magában foglaló életforma. Tehát nemcsak az ember lelki tartását, élettel szembeni alapállását jelenti, hanem minden praktikus dolgot is: az embertársainkkal való viselkedést, politikát, jogot, gazdaságot, kultúrát, civilizációt.

       Az iszlám felfogása szerint az emberi lét értelme abban rejlik, hogy az ember elismeri Istent mint az egész világmindenség megalkotóját, és mindannak Urát, ami azt körülveszi, és ezen elismerésből kiindulva csak egyre törekszik: hogy Isten tetszését elnyerje.

       Az "Isten akaratában való megnyugvás és önmagunk átadása Istennek" azt is jelenti, hogy a világmindenségben minden a természeti törvényekben is megnyilatkozó isteni akarattal összhangban létezik és él. A kövek, növények, állatok és maga az ember - ami tudatalatti reakcióit illeti - teljesen természetesen követik ezt. Az embernek a bizonyos körű, csak neki megadott szabad akarat birtokában tudatosan is Isten parancsolatait kellene követnie.

       Hogy az embereknek örökérvényű mértékeket adjon - tehát, hogy ne hagyja őket saját, sokszor hibás ítéleteikre -, Isten minden népnél arra különösen alkalmas embereket választott ki akaratának hirdetésére. Mindegyikük az "Isten akaratának való átadást", tehát az iszlámot hirdette. A próféták ezen hosszú sorában az első Ádám volt, s azok közül, akiknek a neve ma is ismert előttünk, a legkiválóbb Ábrahám, Mózes és Jézus (az iszlám tanítás szerint Jézus próféta, nem pedig "Isten fia"). A legutolsó, s egyben az egyetlen, akinek küldetése mind a mai napig teljes egészében változatlanul fennmaradt, Mohamed próféta - ezt még azok az orientalisták is elismerik, akik az iszlámmal szemben elfogultak.

       Mohamed tehát semmiképpen sem az iszlám első prófétája, hanem az utolsó: nem az iszlám megalapítója, hanem annak lezárója. Az ő feladata volt, hogy az előző prófétákat igazolja és kijavítsa azt, amit tanításaikban az emberi fondorlat meghamisított. Noha az iszlámban minden prófétát egyformán kell tisztelni, Mohamed mégis különleges helyet foglal el, mert az ő küldetése, ellentétben a korábbiakéval, MINDEN néphez szól és MINDEN időre érvényes.

       Az iszlám tanításnak megfelelően tehát például a zsidók, akik elismerték prófétájukul Ábrahámot és Mózest, muszlimok voltak (Isten akaratának vetették alá magukat). Akkor szűntek csak meg muszlimok lenni, amikor megtagadták a Jézus által hirdetett ige elfogadását. Ugyanilyen módon Jézus követői is attól a ponttól nem számíthatók muszlimoknak, amelytől Mohamednek, az iszlám befejezőjének próféta voltát tagadják. E tanítás logikus következtetéseképpen az iszlám szerint más vallásúak is eljuthatnak a Paradicsomba, "ha valóban hisznek Istenben és az Ítélet Napjában, s jócselekedeteket végeznek." (Korán)

       Az iszlám további fontos ismertetőjegye az "egyház", pontosabban egy korábbi értelemben vett paság hiánya. Minden ember imádkozhat közvetlenül Istenhez, a mecsetben imám (előimádkozó, imavezető) lehet minden felnőtt muszlim, aki az imádság szavait ismeri. Egy muszlimnak sem jutna eszébe, hogy Jézushoz, Mohamedhez vagy valamelyik szenthez imádkozzom, vagy őket támogatásért, közbenjárásért kérje, mert egyedül csak Isten méltó az imádatra, s egyedül csak ő nyújthat támogatást.

       A forradalmak és reformok mai világában azonban az a legérdekesebb, hogy az iszlám felfogás szerint az 1400 éve a Koránban kinyilatkoztatott és lezárult üzenet nem szorul reformokra. Az idők kezdete óta az emberi természetre szabott iszlámnak szükségszerűen az ítéletnapig meg kell őriznie érvényességét, hiszen az emberi természet sem változik, s emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy az iszlámban NEM az a megengedett, ami az embernek tetszik, hanem csak az, ami Isten akarata szerint való.

       Akik igazán szeretnék megismerni és megérteni az iszlámot és a napjainkban már több mint félmilliárd  muszlim gondolkodásmódját, azoknak ez a könyv nagy segítséget nyújthat. Mert tárgyal minden problémát, még az úgynevezett kényes kérdéseket is anélkül, hogy elveszne a részletekben. E könyv betölti feladatát, ha segítségével sikerül tisztázni néhány régen meggyökeresedett előítéletet és félreértést, s közelebb hozni egymáshoz a jóakaratú embereket.

       

      1970.december
      Fatima Heeren-Sarka

      (a német nyelvű kiadás fordítója)


      Tovább >
      Szayyid Abu-l-A'lá Mawdudi: Az iszlám alapelvei (Világnézet és élet az iszlámban)

      Szerző: MINARET ISKOLA  2010.07.05. 00:35 Szólj hozzá!

      Címkék: könyvajánló mawdudi iszlámvilágnézet

       



      A lelki élet szabályai és határai

       

      Aki tanulmányozza Mohamed Próféta életútját és a korai muszlimok életét, tudhatja hogy a Próféta és társai egyszerű, átlagos és természetes életet éltek. Főként munkával és istenszolgálattal töltötték az idejüket. Szerteágazó tevékenységeik mellett – pl. kereskedelem, földművelés, kézművesség – szabad idejükben a Próféta köré gyűltek és ilyenkor tanulással, vagyis az iszlám tanításainak elsajátításával foglalatoskodtak. Lelki életüket tekintve számos szabálynak és feltételnek tettek eleget, annak érdekében, hogy helyesen éljék meg vallásukat és elfogadtasson istenszolgálatuk, továbbá hogy ne vesszen kárba fáradozásuk. Ezen szabályok és feltételek közül a legfontosabbak a következők:

      1. A tiszta egyistenhit megvalósítása:

      A Próféta társai a Koránból és a próféta mondásaiból megismerték istenüket, az egyedüli Istent, Allahot, az ő Teremtőjüket, Urukat, és elsajátították az Ő legszebb neveit és abszolút tulajdonságait. Csak és kizárólag Benne hittek, mint istenségben és csupán egyedül hozzá fordultak imádattal.
      A tiszta egyistenhit a biztosíték az evilági és túlvilági boldogságra: „Azok, akik hisznek, és nem zavarják meg hitüket igazságtalansággal (az istentársítással), azok számára a biztonság jár és ők az Igaz Útra lettek vezérelve.” (Korán, 6:82) „Bizony azok, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek, azok számára (a túlvilágon) kertek lesznek, melyek alatt folyók folynak. Ez a hatalmas siker.” (Korán 85: 11)
      Allah minden bűnt megbocsát, kivéve a társítást: „Bizony Allah nem bocsátja meg azt, ha társat állítanak neki, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja” (Korán 4: 116). Allahnak társat állítani súlyos következménnyel jár: kárba vész a hit, a jó cselekedet: „Bizony, már megkaptad azt a sugallatot – és azok is, akik előtted voltak (a próféták közül) – hogy ha társat állítasz, akkor cselekedeteid kárba vesznek, s a vesztesek között leszel.” (Korán 39: 65). Cselekedeteink Allah általi elfogadásának nyitja tehát az egyistenhit. A társítással a kívülről szépnek minősíthető lelki élet is elveszíti eredményét és értékét.

      2. Az őszinte odaadás és őszinte szándék:

      Az iszlám vallásban a jótett elfogadtatásának második feltétele az egyistenhit után, hogy csakis Allahért, az ő megelégedéséért történjen. A magasságos Allah azt mondta: „És nem kaptak más parancsot, csak azt, hogy szolgálják Allahot őszinte odaadással a vallásban” (Korán 98: 5). Fontos hogy a cselekedet mentes legyen a látszatból történő cselekvéstől, vagyis a képmutatástól. Ha valaki nem azért végez istenszolgálatot, hogy Allahoz közeledjen, hanem azért hogy az emberek lássák, az ilyen ember cselekedete hiábavaló (mint például azé, aki azért imádkozik, hogy lássák az emberek, micsoda jámbor és hívő ember).
      Allah mindenkinek azzal fizet meg, amit megérdemel, hiszen Allahot nem lehet becsapni. Azt mondta a magasságos Allah a Koránban: „Bizony, a képmutatók [azt hiszik, hogy] félrevezetik Allahot, de Ő vezeti őket félre, és amikor imádkozáshoz kelnek fel, lustán kelnek fel, az emberek előtt teszik a látszatért, és nem említik Allahot, csak kevésszer” (Korán, 4:142). Allah küldötte azt is mondta: „Aki híressé teszi magát, hírhedtté teszi azt Allah. És aki látszatért cselekedett, rossz látvánnyá teszi őt Allah.”
      Allah küldötte arra tanította követőit, hogy tisztítsák meg szándékukat. Allah küldötte így szólt: „Bizony a tettek a szándék alapján vannak [megítélve], és bizony minden embert az illet meg, amit szándékozott…”. (al-Bukhárí és Muszlim)

      3. A Szunna követése:

      A próféta kortársai megtanulták és megértették, hogy egy vallási cselekedet csak akkor kerül elfogadtatásra Allahnál és csak akkor szerez jutalmat a cselekvő, ha cselekedetével követi a Próféta irányadó életmódját, cselekedetei, vagyis a Szunnát (életmód, hagyomány). Ezért minden muszlimnak kötelessége megismernie a Próféta Szunnáját (életmódját, hagyományát) annak érdekében, hogy a helyes úton járjon. A kitaláció, a vallási újítás – még ha jótettről van is szó – nem elfogadható, sőt el van utasítva. Allah küldötte azt mondta: „Tartsátok magatokat az én szunnámhoz és az igaz úton járó és helyesen vezérelt kalifák (utódok) szunnájához, harapjatok rá az őrlőfogakkal, és óvakodjatok az újításoktól, mert minden kitaláció tévelygés!” (Abú Dáúd és at-Tirmidzí). Allah Küldötte egy másik hadíszban így szólt: „Aki ezen ügyünkbe (az iszlám vallásba) új dolgot hoz, olyat, amely nem tartozik bele, az elutasítandó”. (Al-Bukhárí és Muszlim).

      4. Mértéktartó istenszolgálat:

      A próféta társai a lelki élet terén mértéktartóan és kiegyensúlyozottan cselekedtek: nem hanyagolták el az Istennel való kapcsolatukat, de nem estek túlzásokba. Istenszolgálattal, a tilalmas cselekedetek elkerülésével és az iszlám törvényeinek betartásával kívántak Allahhoz közeledni, az Ő szeretetét, megelégedését és jutalmát elnyerni. Mindezt azonban mértéktartóan, tehát az arany középút követésével tették: „Eképpen tettünk titeket [muszlimokat] középúton álló közösséggé, hogy tanúk legyetek az emberiséggel szemben.” (Korán, 2:143)

      Voltak a Próféta társai között, akik előnybe részesítették a túlvilágot és lemondtak az evilági élettel járó örömök egy részéről, a kényelemről, a gazdagságról és pompáról, inkább egyszerű, szegényes életmódot választottak maguknak. Őket zuhhád-nak, (önmegtartóztatóknak) hívták. Nappal önkéntes imádkozással, böjtöléssel, Korán-recitálással és folytonos istenemlegetéssel, éjszaka önkéntes virrasztással, hosszúra nyújtott imádkozásokkal, sírással és könyörgéssel közeledtek Allahhoz. Nagy hangsúlyt kapott életükben az Allahra való hagyatkozás (tavakkul), a szívük el volt telve őszinte odaadással, istenfélelemmel. Túlzásokba mégsem estek, hiszen tudták például hogy helytelen a vagyonról való teljes lemondás. Allah azt mondja a Koránban: „Ne hagyd a kezedet a nyakadhoz bilincselve, ám ne is tárd ki teljes kitárással, nehogy ott ülj megvetetten kisemmizve!" (Korán 17: 29)

      Ha valaki mégis túlzásba esett – ami ritka jelenségnek számított – azt a Próféta nem hagyta szó nélkül. Történt, hogy hárman kevésnek találták magukra nézve a Próféta istenszolgálatát és egyikük elhatározta, hogy egész éjszaka imádkozni fog és nem fog aludni. A másik elhatározta, hogy megszakítás nélkül fog böjtölni, a harmadik pedig nem akart megházasodni. Amikor ez a Próféta tudomására jutott, kijelentette: „Mi lelt egyeseket, hogy ilyenek mondanak? Én rendelkezem a legtöbb (vallási) tudással köztetek, és én vagyok közöttetek legistenfélőbb. Én bizony imádkozom, de alszom is; böjtölök, de szünetet is tartok a böjtben, és nősülök is. Nos, aki más után vágyik, mint az én Szunnám, az nem tartozik énhozzám!” (Al-Bukhárí és Muszlim)

      látogasd. www.mohamed.hu

       

      Szerző: MINARET ISKOLA  2010.04.21. 11:43 Szólj hozzá!

      Címkék: elmélkedés lelkimeggyógyulás szellemirecept egyensuly

      A Korán által felvázolt Istenkép

      minaretiskola@gmail.com   

      Allah felirat

      Kicsoda Allah?

      A Korán az elejétől a végéig azon dolgozik, hogy helyes istenképet építsen ki a megszólítottban. Allah személye teljességgel érzékfeletti, rejtett, láthatatlan (gayb). Az ember felfogóképességét meghaladó abszolút igazság. A tulajdonságaival nyilvánul meg a létezésben, s a neveinek megnyilvánulásai látszódnak a létezés tükrében. Most nézzük meg azokat az ájákat, amelyek az istenképünket alakítják ki a Koránban.

      1. Allah olyan, amilyennek bemutatja magát:

      „Mondd: Ő Allah, Aki egy.
      Ő az Örökkévaló, a Feltétlen Létező, Aki az egész létezés oka.
      Ő nem nemzett és nem nemzetett.
      Nincs semmi, ami társa vagy párja lehetne.” (112:1-4)


      „Ő Allah, Akin kívül nincs más isten; Ő az értelem felfogóképességét meghaladó, és az ésszel felfogható igazságokat is tudja; Ő a Kegyelmes, a Könyörületes. Ő Allah, Akin kívül nincs más isten; Ő a létezés kizárólagos birtokosa, a szentség forrása, Ő maga a megváltás, a bizalom és a biztonság központja, a feltétlen hatalom tulajdonosa, Akinek vitathatatlan a felsőbbsége, Aki mindig keresztülviszi az akaratát, Akinek nem ismer határt a nagysága. A Magasságos Allah távol áll és mentes mindattól, amit Hozzá társítanak. Ő Allah, a feltétlen teremtő, Aki minta nélkül teremtett, Aki megformálta őket. Őt illeti minden tökéletesség. Minden, ami az egekben és a földön van az Ő határtalan dicsőségét hirdeti: Mert Ő a legfenségesebb minden fenség közül, Ő a végtelen bölcsesség birtokosa!” (59:22-24)

      „Allah, Akin kívül nincs más isten, az abszolút élő, az élet és a létezés forrása és támasza.” (3:2)

      „Allah, nincs más isten, csak Ő; a legszebb tulajdonságok és minden tökéletesség Őt illeti.” (20:8)

      „Allah az egek és a föld fénye. Az Ő fénye olyan, mint egy zug, amelyben lámpás van. A lámpás egy kristálygömbben van, a kristálygömb pedig mintha igazgyöngyhöz hasonló(an ragyogó) csillag lenne. (A lámpás) egy áldott olajfa olajától lobban fel, mely nem keleti, és nem nyugati, (s) az olaja csaknem anélkül fénylik, hogy tűz érte volna. Fény a fényen! Allah a világosságához vezetni azt, aki akarja (a vezetést).” (24:35)


      „Allah az, Aki megteremtett benneteket, aztán gondoskodott rólatok, azután a halálba küld, és végül újra életre kelt titeket. Hát van-e azok között, akiket Hozzá társítotok bárki, aki képes véghezvinni ezekből valamit? Ő a magasztos, mennyire felette áll mindazoknak, amiket Hozzá társítanak!” (30:40)

      „Allah az, Aki kezdetben gyengének teremtett benneteket, majd a gyengeség után erőt adott, aztán –az erő után- (ismét) erőtlenséget és ősz hajat adott: Ő azt teremt, amit akar; mert Ő mindent tud és mindenre képes.” (30:54)

      „Allah, nincs más isten, csak Ő; az abszolút élő, az élet és a lét támasza. Nem vesz rajta erőt feledékenység, sem álom. Az Övé minden, mi az egekben és a földön van. Vajon ki az, aki közbenjárhatna Nála az Ő engedélye nélkül? A szolgái előtt levő (nyilvánvaló) és a mögöttük levő (titkos) dolgokat is tudja; viszont ők nem foghatnak fel semmit az Ő tudásából, kivéve, amit Ő akar. A trónusa átfogja az egeket és a földet, és a megőrzésük (felügyeletük) nem esik nehezére. Valóban csak Ő a magasztos, a hatalmas!” (2:255)

      „Allah, nincs más isten, csak Ő, Bizony össze fog gyűjteni titeket a Feltámadás Napján, amelynek eljöveteléhez kétség nem férhet. Ki lehet igazabb szavú Allahnál?” (4:87)


      2. Allah elegendő Önmagának/ nincs szüksége senkire és semmire; nektek van Őrá szükségetek, ti vagytok Őrá szorulva:

      „Ó emberek! Ti vagytok Allahra utalva. Allah azonban nem szorul senkire, Ő végtelen gazdagság birtokosa és magasztalásra méltó.” (35:15)

      3. Allah elegendő a szolgájának:

      „Vajon Allah nem elég a szolgájának, hogy ők Rajta kívül mással akarnak félelmet kelteni benned?” (39:36)

      4. A tekintély és a presztízs forrása Allah:

      „Aki hatalomra és tekintélyre vágyik, (az jól jegyezze meg, hogy) minden hatalom és tekintély forrása Allah. Hozzá (csak) a jó szó emelkedik fel, a jó szót pedig a jó cselekedet juttatja fel Hozzá.” (35:10)

      5. Előbb utóbb minden dolog úgy alakul, ahogy Ő megmondta:

      „Allahot illetik meg az egek és a föld rejtett titkai. Hozzá lesz majd minden dolog visszatérése (előbb-utóbb minden úgy alakul, ahogy Ő megmondta) Ezért csak Őt szolgáld, és csak Rá hagyatkozz; (a te Urad jól tudja, hogy mit cselekszetek) mert a te Urad nem közönyös azzal szemben, amit tesztek.” (11:123) „Aki egész lényét aláveti Allahnak, és úgy szolgálja Őt, mintha látná (Allahot), az a legszilárdabb fogódzóba kapaszkodik. Végül minden dolog térül-fordul, aztán Allah elé kerül, Aki határoz a kimenetelükről.” (31:22)

      6. Allah soha nem igazságtalan:

      „Soha nem vagyok igazságtalan a szolgákkal szemben.” (50:29)

      „Nem mi voltunk igazságtalanok velük, hanem ők voltak igazságtalanok saját magukkal szemben.” (11:101)

      7. Allah senkit nem fog megjutalmazni a rossztetteiért:

      „Hát nem dicső-e Allah, és nem-e Ő az, Aki nem hagyja kifizetetlenül a rossztettek számláját?” (39:37)

      8. Ne Allahtól, hanem Allahhoz meneküljetek:

      „Meneküljetek Allahhoz” (51:50)

      „Jól jegyezzétek meg, hogy Allahot nem tudjátok megkerülni” (9:3)

      9. Egy tanácsom van nektek: Őrizzétek meg Allahhal szemben a helyes magatartást:

      „Mondd: Egy tanácsom van nektek: akár egyedül, akár másokkal vagytok, őrizzétek meg Allahhal szemben a helyes magatartást!” (34:46)

      10. Allah az abszolút tekintély:


      „Mondd: Ó Allah, a hatalom feltétlen birtokosa! Annak adod a hatalmat, akinek akarod, és attól veszed el, akitől akarod. Felemeled, akit akarsz, és lealacsonyítod, akit akarsz. Minden jó a Te kezedben van, mert Te mindenre képes vagy.” (3:26)

      „Bizony a ti Uratok Allah, Aki hat szakaszban teremtette az egeket és a földet, és a korlátlan erő és hatalom posztjára helyezkedett. Ő az, Aki betakarja a nappalt az éjszakával, mely szünet nélkül követi azt. És Ő az, Aki a parancsa alá vetette a Napot, a Holdat és a csillagokat. Tudjátok meg, hogy Őt illeti a teremtés és a parancs. Áldassék Allah, a Világok Ura!” (7:54)


      11. Az ember senkit nem szerethet jobban, mint Allahot:

      „Mondd: Ha atyáitok, gyermekeitek, testvéreitek, házastársaitok, a nemzetségetek, a vagyonotok, amelyre szert tettetek, az üzlet, amitől tartotok, hogy rosszul fog menni, és a hajlékaitok, amelyek tetszenek nektek – kedvesebbek nektek, mint Allah és a  Küldötte, és az Ő útján való törekvés, akkor várjatok, míg be nem teljesedik Allah parancsa! Bizony Allah nem vezeti a helyes útra azt a népet, ame.y felelőtlenül viselkedik.”(9:24)

      (Idézet az Allah a Világok Ura c. könyv 57-60 oldaláról
      Kiadta: Minaret Iskola

       

      Szerző: MINARET ISKOLA  2010.04.21. 10:08 Szólj hozzá!

      Címkék: allah egyistenhit istenkép allahavilágokura





      NINCS MÁS IMADATRA VALÓ CSAK ALLAH

         

       

       

       

        

         MUHABBATULLAH
      ALLAH SZERETETE

       

       hareketli renga renk cicekler

       

            SZUN'ULLAH
      ALLAH MŰVÉSZETE

        

       

       

      BOLDOGSÁG ÚTJA

       


       

      KORÁN FÉNYE

       

      MINARET ISKOLA

       

      EBUNUR

       

      Szerző: MINARET ISKOLA  2010.04.18. 10:25 Szólj hozzá!

      Címkék: minaretiskola isteniszeretet allahtavasza